Első vetélésemet követően, viszonylag hamar, kb. fél év után, szintén meglepetés-szerűen, újra teherbe estem. Barátnőm unszolására végeztem el a tesztet (ő látta rajtam, amit én még nem is éreztem), így ismét nagyon korán kiderült a terhesség. Ez tavaly, 2017 áprilisában történt.

Sokat jár ez a mondat a fejemben, hogy
" Valami meghalt bennem." . Most az egyszer tényleg szó szerint érthetem, hogy meghalt bennem valaki.
Ő, aki meg sem született, de megfogant, amit most kivételesen nagyon korán megéreztem. Megérkezett belém és együtt éltünk majdnem két hónapig.
Egy teljes várandósságnak töredék része ez a 8-9 hét, de...

Három vetélésem közül a legutolsót szeretném megosztani Veletek, mivel érzelmileg ez a legjelentősebb számomra. A veszteség mellett sokat is adott: a folyamatot végigélve több közelebb kerültem önmagamhoz, felfedeztem valamiféle erőt, aminek a lényegét még csak ízlelgetem, de tudom, hogy gazdagabb lettem általa.

A második vetélésem teljesen más lefolyású volt, mint az első. Mondják, hogy minden terhesség, (minden szülés), minden vetélés más, és ezt csak megerősíteni tudom. A korábbi kudarc miatt ezt a babát nem tudtam annyira közel engedni magamhoz, leginkább próbáltam pörgetni a napokat, és nem gondolni a terhességre az első trimeszterben.

Az első vetélésem 2017 júniusában nem viselt meg annyira. Nem mertem beleélni magamat és éppen elég sűrű volt az életünk. Utána meg azzal nyugtattam magamat, hogy minden 5. nő átesik ezen, miért én lennék a kivétel. A kontrollon azt mondták minden rendben, egy menstruációt várjunk és lehet próbálkozni. Mivel utána volt az öcsém esküvője két...

Történt egy napon, hogy gyanútlanul megyek le a kocsimhoz, ki- vagy berakni valamit, és egyszer csak félúton, szembe jön velem legkedvesebb barátném. 200 kilométerre lakunk egymástól. Azt mondta, hogy látni a meglepett fejemet, már önmagában megérte az utazást. Bementünk a házba, kérdezgettem, hogy mivel kínálhatom, mert hát tudtam, hogy várandós,...

Úgy vettem észre, erről a dologról is nagyon kevés szó esik. Nem beszélünk róla, szégyelljük, nagyon fáj, és igyekszünk gyorsan túl lenni rajta, elfelejteni. Végül is, ez nem olyan nagy ügy, szinte mindenkivel megesik. Túléljük. Egyébként is, lesz majd másik. Nekem ez utóbbi a kedvenc" mondatom.

Az első ultrahangra a 6. hét 3. napján került sor, este 6 órakor. Egész nap rettentően ideges voltam előtte, ismerve a statisztikákat optimistán úgy gondoltam, hogy az gyakori, hogy elindul egy terhesség, de még az elején véget is ér. De ha MOST ver a kicsi szíve, akkor innentől nagy baj már nem lehet, úgyse esünk bele abba a bizonyos 10-25%-ba....